🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Honorius, I.
következő 🡲

Honorius, I. (Campania-Róma, 638. okt. 13.): V. Bonifác utódaként 625. X. 27-638. X. 13: pápa. - Petronius konzul fia. Nagy Szt Gergely p. (ur. 590-604) tanítványa és klerikusa. - P-ként először a →háromfejezet vita által kiváltott É-itáliai szakadást próbálta megszüntetni. Ezért az aquileiai érs-et, a szakadár Fortunatust lecserélte Primogenitusszal, akit Gradóba nevezett ki érs-nek, de ezzel a szakadás nem szűnt meg. Prím. jogait kiterjesztette Szardínia szg-ére, Hispániára és Epirusra is. A →Patrimonium Petri rendjének biztosításával jelentős befolyása lett Itália világi ügyeinek alakulására. Rómában tp-okat és középületeket emelt. Támogatta az angolszászok térítését, de az ír-skóciai egyh-akkal nem tudta elfogadtatni a húsvét róm. számítását. - A keletiek nyilatkozatot kértek tőle a →monotheletizmussal kapcsolatban. Pontatlan fogalmazásával kétségeket támasztott igazhitűsége felől, a későbbi századokban a pápai tévedhetetlenség s a p. és a zsin-ok viszonyának kérdésében is hivatkoztak rá. 681: a 3. →konstantinápolyi zsinat a monothelétákkal együtt ~t is elítélte. II. Leó (ur. 681-683) igazhitűség szempontjából rehabilitálta, de elmarasztalta gondatlanságáért. - Utóda 640. V. 28: Severinus. T.J.

LThK V:474. - MKA 1984:17. (okt. 12-ig p.) - Thanner, Anton: Papst ~. St. Ottilien, 1989. - Mondin 2001:96.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.